Nem igazán gondoltam volna arra, hogy erről is írni fogok, de valahogy hasonlóan egyik barátomhoz, aki mindig is azt mondta, hogy a lelki támasz sok mindenbe segít, és ne aggódj, egyszer te is elérsz ide, hogy érezni is fogod, miről beszélek. 

Hát nem igaza lett és legalább most foghatom rá, hogy na, örülhetsz engem is elért ez az állapot, ami azért nem olyan könnyen jött össze, mert nagyon hosszú előélete van ennek az egésznek, de a lényeg bárhogy is vesszük: Nő nélkül nehéz az élet…

Nehéz hisz nincs egy segítő kéz, akire számíthatok, ha kell valami, akitől nem tudom megkérdezni, hogy szerinted jó? Neked mi a véleményed róla szerinted szimpatikus vagy épp jó lett? Hanem ahelyett, hogy a feladat egy rését ráhárítanám nézetem át még egyszer én és kereshetem a hibáimat vagy épp az oda nem illő részeket.

Mindig is alapszabályom volt, hogy nem a nyilvánosság elé tartozik a magánélet ezért ez az egész magról a mindennapi nagyon sok embert érintő hiányról ad objektív véleményt persze jelen pillanatban úgy, hogy én is ebben a fázisban vagyok. Kissé lassabban is születnek a bejegyzések…