Sokáig gondolkodtam azokon a mondatokon, amiket egy ismerősömtől hallottam, aki az úgynevezett háttérszolgáltatói munkakörben tevékenykedő sokak által ismert és elismert személyiség a Magyar Telekomnál. Azonban a népszerűség és az ismertség nem, hogy előny, hanem inkább hátrány a mindennapi életben.

Talán a legfontosabb az, hogy az ilyen embereknek a telefonjuk vagy az e-Mail postafiókjukba érkező üzenetek nem személyes kapcsolat felvételi kategóriába sorolható, hanem egy-egy szívesség vagy segítségkérésre irányul.

Persze a segítségkérő se ma jött le a falvédőről ezért egy kellemes kis bevezető után végülis a lényegre tér és a végén még azt is megkérdezi, hogy amúgy hogy vagy? Őszintén szólva én, ha szívességet kérek, akkor nem kérdezgetek olyan dolgokat, amit lényegében nem érdekelnek.

Legtöbb esetben, amikor én is kapok egy hasonló üzenetet végiggondolom, hogy akkor most ő hányszor is segített nekem a legutóbbi közreműködésem óta? Persze a szám mindig 0 ezért nem kell nagyon sokat gondolkodni, de sajnos, ahogy ő is én sem azt írom, hogy bocsi nem érek rá, hanem természetesen ha tudok segítek.

Lényegében a segítséggel nincs is semmi baj csak a lényeg mindig az, hogy ha nekünk segítenek, vagy mi kérünk, akkor ez is legyen kétoldalú és önzetlen, vagyis mi is segítsünk, ha nekünk már segítettek, és ha már segítettünk, akkor lehetőleg nekünk is had lehessen egy kérdésünk. Csak egy kicsit legyünk partnerek, de ehhez az is szükséges, hogy a másik fél is partner legyen.